A legtöbb kamasz életében egyszer csak eljön a világmegváltás gondolata.
Ilyenkor a lányok és fiúk olyasmiket kezdenek olvasni, csinálni és gondolni, amikről úgy vélik, hogy közelebb kerülnek ehhez a nemes célhoz, amit Bruce Willis egyébként minden egyes filmjében simán véghezvisz.
Így voltam én is, édesanyám akkor már egy ideje természetgyógyászattal foglalkozott (90-es évek legeleje), reflexológiával meg kineziológiával, vele jártam az első transzcendentális meditációs előadásomon, és vele kezdtem jógázni is.
Akkor még nem sok helyen lehetett ilyesmivel foglalkozni, a belvárosban a Kálvária térnél volt egy lakás, amiben volt egy hatha jógastúdió. Oda jártam Csepelről reggel hatra, annyira buzgott bennem a megváltási vágy, hogy képes voltam az ötórási hévvel bezötyögni, aztán villamosozni, és onnan mentem az óra után suliba a Keletihez.
Akkor szerettem a sok-sok körítést is, ami a gyakorlatok előtt és után minden alkalommal keretbe foglalta a jógaórát: a meditációt, légzéstechnikát, relaxációt, mindenbe mélyen beleéltem magam, így volt kerek az a történet.
Aztán az életem alakulása, a párkapcsolatom és egyéb dolgok miatt eltávolodtam a jógától, de végig mélyen bennem maradtak a mozdulatok. A világmegváltási lázam némileg csökkent, a gyakorlás utáni vágyam viszont sok évig motoszkált az agyamban.
Szültem három gyereket, tettem a dolgom, és eltelt 20 év, mire újra felszínre tört bennem a jóga.
De ez a jóga már nem az a jóga. Az én jógám ma már nem a spiritualitásról szól.
Kipróbáltam néhány irányzatot, hogy milyen újra átszellemülni, volt a 108 napüdvözletet az ashtangásokkal. Nem sikerült.
A negyven éves Szilviben már egész más erők munkálnak, mint a 16 évesben. Ma az ászanák jótékony hatása a fontos számomra, az izmok, ízületek és csontok; a kézzel fogható hatás és hatékonyság; a gyarkolás erősítő és nyújtó hatása és a légzés. Hogy jól át tudjam adni azt a tudást, amit elsajátítottam, és minél több embernek segítsek egészségesebben élni és hatékonyan, sérülésmentesen sportolni. Tudom, hogy ez nyálasan hangzik, de aki ismer, tudja, hogy nem szoktam elvont külsőbe bujtatni a gondolataimat. Szeretem kimondani, amit gondolok, és tényleg ezt gondolom, hogy ha valaki kicsit is foglalkozik magával, a sporttal, amit művel (futás, box vagy bármi a világon) az egészségével, a jövőjével, akkor nagyszerű társra talál a jógában és a gerinctréningben is, például velem. Nálam ugyanis ez a két pajtás kézen fogva jár.
Az ERŐ legyen Veletek!
