Síelés

Marci barátom egyszer azt mondta, úgy tanult meg szaxofonozni, hogy behunyta a szemét, és elképzelte, hogy ő Dresch Mihály...  Úgy gondoltam, én is így akarok síelni tanulni.

Ma életemben  először voltam síelni. Már régóta tuningolom magam a dologra, sokáig vártam, mire sikerült eljutnom terepre. Tudatosan készültem, nyáron sokat bringáztam terepen, hogy legyőzzem a lejtőn hirtelen fellépő halálfélelmemet. Szerencsére dombok között lakunk, volt alkalmam kipróbálni a száguldást. Először az utcánk aljába is csak folyamatosan fékezve mertem legurulni, hihetetlenül rettegtem a domboldalban, de úgy voltam vele, hogy sárkány ellen sárkányfű, muszáj leküzdenem, mert ha most nem merek, mi lesz majd a sípályán??? Olyan jól sikerült nyár végére a kiképzést, hogy lejtmenetben ráhajtottam a pedállal, hogy még gyorsuljak.

És akkor elérkezett a tél, én pedig végre elképzelhettem, hogy Miklós Edit vagyok. Na jó, nem egyből, előtte kaptam egy 80 perces oktatást, hogy egyáltalán fogalmam legyen a síelésről. 

Ahogy felvettem a lécet, egyből olyan otthonosan éreztem magam, tudtam, hogy a félelem már nem fog visszatartani, egyedül az ügyességemen múlik, mennyire tudom a technikát elsajátítani.

A 80 percben több olyan gyakorlat volt, amelyek a gerinctréning óráimon felbukkannak. Ebben a sportban rendkívül fontos a stabilitás, hiszen ha gyengék a core-izmaink, nagyon hamar fáradunk, illetve a navigáláshoz, megálláshoz, gyors helyzetváltoztatáshoz mind-mind a törzs izmait használjuk, nemcsak a combfeszítő, hanem a far, gerinc, has izmait is masszívan.

Szóval ráálltam a lécre, és amikor azt mondta az oktató, hogy egy lábon siklás, hajlított lábbal, előre tartott kézzel egyenes háttal, akkor éreztem, hogy megérkeztem, én vagyok itt a királynő, és most már biztos, hogy ezt imádni fogom,

A további három órás egyéni gyakorlás már magabiztosan ment, nem mondom, hogy száguldoztam, persze megpróbáltam, egyből elsőre, ahogy kikerültem a pályára, gondoltam, fog ez menni, csak azzal nem számoltam, hogy ekézve ilyen tempónál már nem lehet megállni, akkorát estem, hogy többen megkérdezték, jól vagyok-e. Én meg csak vihogtam, annyira nagy élmény volt a lesiklás :)

Utána a megállást gyakoroltam nagyon sokat, figyeltem a tartásomra és az izmaimra.

A férjem, aki szorgalmas látogatója a gerinctréning edzéseknek, és aki ma kezdte a snowboard tanulást, megjegyezte, hogy határozottan érzi a torna eredményét, ösztönösen korrigálja a tartását, valamint sokkal jobban működnek a proprioceptorok, amelyek az ízületi helyzetérzékelést szabályozzák, és melyeknek fejlesztése nagy jelentőséggel bír, hogy erősek, bátrak legyünk és ne szenvedjünk balesetet. (erről részletesen fogok írni, mert nagyon izgalmas téma!)

Nagyon várom a következő alkalmat. Síeljetek! Fantasztikus!