Egy ideje részt veszek közösségi események szervezésében, főleg a helyi önkéntesekkel (Kosdi önkéntesek), illetve magánakciók keretében.
Ezen rendezvények egy része inkább a lelki egyensúly megteremtéséhez és fenntartásához kellenek, de vannak olyanok is, amelyek a testet ugyanúgy megmozgatják, mint a lelkünket.
Ilyen volt például a futás a tarahumara nők tiszteletére.
Íme az esemény kiírása a facebookon:
"A mexikói tarahumara indián törzs tagjai szenvedélyes futók, s bár nem használnak pénzt, indulnak futóversenyeken is, gazdaságuk alapja ugyanis a cserekereskedelem. Társadalmukban teljes egyenjogúság van, "a férfiak előzékenyen és tisztelettudóan bánnak a nőkkel, és gyakran látni őket derekukra kötözött kisgyerekekkel,akiket ugyanolyan szívesen hordoznak ide-oda, mint az asszonyok. Igaz, férfiak és nők külön versenyeznek, de főleg praktikus okokból: a kisgyermekes anyáknak, épp elég dolguk van, nem engedhetik meg maguknak, hogy 2 napon át futkorásszanak a Barrancasban. Nem távolodhatnak el túlságosan az otthonuktól, a női versenyek ezért rendszerint rövidek (tarahumara mércével a rövid 60-100km közé esik)."(Christopher McDougall: Futni születtünk) A nők csodaszép, színes, klasszikus fazonú nyári ruhákban futnak és szandálban. Mivel azonban mi puhány európaiak vagyunk, a szandál, saru viseletét nem javasoljuk, azt ajánljuk, hogy mindenki maradjon a megszokott futócipőjénél!
Helyszín: bárhol a világban.
Időpont. 2014. szeptember 5, 19:00"
Képes beszámoló a kosdi csapatról:
 |
| Hírünk a Kosdi Krónikában |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése